Egy kis múltidézés 

 A Wolfenstein széria első darabja már öreg motorosnak számít a videojátékok történelmében, pontosabban 1981-re kell visszatekintenünk, hogy megcsodáljuk az első nagy náci irtást. A játékélmény inkább még a snakehez hasonlítható, amivel anno a régi telefonokon lehetett játszani, utána követte ezt az első FPS lövöldözés a Wolfenstein 3D-ben. A szériának összesen 12 darab önálló játéka jelent meg, amit most ebben a videóban röviden össze is foglal.

 Szóval egyszerű volt és lesz is ennek a játéknak a szisztémája, aprítsunk annyi németet ahányat csak tudunk, és ezt a nagyszerű hagyományt a legújabb rész sem hagyta ki. 

Wolfenstein II: The New Colossus 

Mivel a játék nemrég jött ki, és gondolom nem mindenkinek volt alkalma kipróbálni, ezért megpróbálom spoilermentesen leírni a tapasztalataimat ( előre is elnézést, ha ez nem sikerül).  

Időben nem sokkal az első rész után járunk ( aki nem játszott vele, az mindenképpen TEGYE MEG!), pontosabban a 60-as években, ahol már a németek uralják a világot. Blazkowicz éppen a sebeit nyalogatja ( már megint), amikor visszaköszön a múlt. Az előző rész egyik főgonosza bosszút áll B.J. múltbéli tetteiért, mondhatni már hajtóvadászatot indít a megöléséért. Persze ezt a főhősünk nem nézi jó szemmel és keresztbe tesz a kedves Frau Engel-nek. 

A széria tényleg nem fogta vissza magát a folytatással sem, már rögtön az elején egy elég merész és durva jelenetet tárnak elénk, amit nem hiszem, hogy a PETA majd jó szívvel elenged maga mellett. A játék már az első másodpercétől pörög, Blazkowicz felébred a kómából és már kerekesszékben rögtön elkezdi irtani az ellenséget. Nekem mindig is azt tetszett ebben a játékban, hogy nem sablonos, tényleg milyen más játékban láttunk olyat, hogy tolószékben kell lövöldözni, egyszerűen zseniális, hogy ilyen lépéseket meg mernek tenni. Ez a játék még mindig mutat nekünk valami újat és ezt imádom benne. A fegyverarzenál az előzőhöz képest durvult, amit elég nehéz elhinni, mivel már az előző részben is olyan fegyverekkel lövöldöztünk, amivel rögtön szétszedhetnénk bármelyik lakótelepi ház alapzatát. Egyszóval bőséges kínálatban lesz részünk a golyók össze-vissza szórásában. 

A játék nem fél néha-néha egy jó kis humort is belecsempészni egyes jelenetekbe, amitől szerintem még élvezhetőbb lesz a játék. A párbeszédek meg egyszerűen nagyon élvezhetőre sikerültek, megint sikerült a mellékszereplők karaktereit érdekessé tenni, bár ettől féltem, hogy ebbe most belebicsaklik a processzoruk, de szerencsére nem így történt. Megint találkozhatunk úgymond flashback játékélménnyel, ami annyit tesz, hogy kipróbálhatjuk a régi Wolfenstein játékot, én ezt már a The Old Blood-ban is nagyon ötletesnek és szórakoztatónak találtam, el is töltöttem egy órát a nosztalgiázásával.

Gépigény/grafika: 

A játék látványi része nagyon jól meg lett oldva, néhol a sötétség és a világosság váltakozása nagyon jó hangulatot ad a játéknak, lényegében ez is a játék pillanatnyi hangulatától függ. A színek remekül ki lettek használva, sokkal jobban mint az előző részekben, de ezzel csak növelték a játék színvonalát. Aki amiatt aggódik, hogy a gyönyörű grafika mellett nem futna a gépén az ne aggódjon, mivel a játéknak átlagos lett a rendszerkövetelménye és emellett nagyon jól is lett optimalizálva. Szóval ha nem rendelkezel egy erős videokártyával nem kell bepánikolni, a játék így is nagyon jól el fog futni átlagos 60 FPS-el. 

Összegzés: 

Végre egy jó videojáték folytatást kaptunk, ami büszkén viselheti a nevét. Úgy gondolom akinek eddig a kedvenc játéka közé tartozott, az most sem fog csalódni. Meg is merem azt kockáztatni, hogy ez az év egyik legjobban sikerült játéka, de persze lassan itt az év vége és ilyenkor mindig elég szorosra sikerülnek ezek a versenyek. Aki meg igazán élvezni szeretné ezt a játékot, az próbálja ki nyugodtan a nehezebb fokozatokkal is, mivel így lesz kihívás és szerintem így még jobban meg is fog bennünk maradni ez a remekmű. 

Akit eddig esetleg nem sikerült meggyőznöm az írásommal, annak adok egy kis képi ízelítőt ebből az őrületes játékból.

Jó szórakozást hozzá!